Hogyan találja meg egy sokrétű gondolkodású fejlesztő azt a csapatot, ahol kiteljesedhet?
Nem én találtam meg, engem találtak meg és ajánlották a B+N Referencia Zrt. K+F csapatát. A Budapest Közútnál dolgoztam, és már váltani szerettem volna, amikor megtalált egy fejvadász a LinkedInen. Érdekesség, hogy éppen most van ennek az egy éves évfordulója (2023. februárja – a szerk.).
Jó döntés volt a közutat kutatás-fejlesztésre, robotikára cserélni?
Előző munkahelyemen is pontfelhővel, térinformatikával dolgoztam, ezért egyrészről nem volt félelmem, másrészről viszont a nagy szabadság, az alkotás szabadsága motiváló volt. Annyit tudtam a B+N-ről, amit most már LAB/DA márkának hívunk, hogy facility management cég, és kutatás-fejlesztéssel kell foglalkoznom. Azon belül is robotikával és az UV robot fejlesztéshez kell csatlakoznom. Ilyet azért ritkán utasít vissza egy olyan ember, aki nem kocka informatikus, és aki lehetőségeket, a kihívásokat keresi.
Hogyan lesz valakiből térinformatikus?
Földrajz és geológia diplomám van. Ami érdekessé teszi a történetemet az az, hogy a szoftverfejlesztést munka mellett tanultam – magamtól. Minél jobban belemélyedtem a szoftverfejlesztés rejtelmeibe, annál jobban érdekelt.
Ez azért merőben másnak tűnik. Egy ekkora projekt, a kutatás-fejlesztés olyan, mintha soha nem lenne vége. Arról nem is beszélve, hogy a kudarc, a problémák sűrűbben jelentkezhetnek, mint egy átlagos egyedi fejlesztés során.
Tény, a kutatás-fejlesztés olyan játék, ami könnyen választás elé állít. Legtöbbször fejben jónak tűnik a projekt, a megoldás, aztán amikor megalkotod, az életben már nem úgy működik. Elindulsz egy irányba, aztán később derül ki, hogy nem az a jó irány. Ez az élet ezzel jár.
Erre fel lehet készülni?
Nem. vagyis, fejben igen. Ez csapatjáték, bevonom a munkatársaimat, beszélgetünk, más szemszögből is megvizsgáljuk a projektet. De szerintem ennek a munkának ez a „kiszámíthatatlanság” is a szépsége. Ezt nem lehet tanulni, ezt közben tanulod. Engem például vonz, hogy új dolgokat kell kitalálni. Aki kudarcként éli meg, annak nem ez a pálya való. Ez kihívás és a lehetőséget kell látni benne. Ha valami nem sikerül, újra neki kell menni.
Ahogy leveszem, téged a kihívás hajt.
Ez a munka rengeteg kihívást támaszt eléd. Ez szerethető. Az nem kihívás, hogy lefejlesztek egy 25. webshopot. Ez nem olyan, mint a webshop, aminek az alapjai már megvannak. Itt logikát kell alkotni az ötlet mellé. Erre nincs tankönyvi megoldás. És sokszor senki nem tudja, hogy mi a megoldás.
Nem unalmasak a napjaid.
Nem bizony. A kihívás a lehetőség. Ez nem szabvány 8-től 16-ig tartó munka. itt van, hogy felpörögsz, és csinálod, ameddig kreatív vagy, aztán meg van olyan, hogy bejössz reggel, megiszod a kávét, és semmi nem jut eszedbe. Persze olyan sokrétű a feladatom, hogy ilyenkor van mihez nyúlni, munka mindig van. Igénylem is, hogy több típusú feladatom legyen, így tudok ugrálni közöttük, nem őrülök bele a feladatba.
Van gyakorlatod arra, hogyan gyere ki a gödörből, ha alkotói válságba kerülsz?
Futok, edzek, aztán felfrissülten gép elé ülök, nekem ez bevált.
Mit edzel a futás mellett?
Kondizom, súlyzós edzésekre járok hetente többször. Minden második hétvégén pedig teljesítménytúrázok. Ilyenkor 20-80 kilométereket megyek. A túrázásban a természet vonz. A földrajz miatt talán. Tanulsz a hegyről, olvasol róla, de hogy lásd, megértsd, elmész és megnézed. Ilyen vagyok. Ahogy a munkámban is, érdekelnek a részletek is, és nem adom fel. Van bennem egyfajta versenyszellem. Na nem az a fajta, hogy letarolom az ellenfelet, hanem az, hogy ha ő is meg tudta csinálni, akkor én is! A fejlesztést is így kezdtem.
Ahogy a munkádban, a hobbidban is több vasat tartasz a tűzben.
Igen, ha csak egy dolgot csinálnék, valószínűleg ráunnék. A sport mellett szeretek még olvasni, és …politikával foglalkozni (megint mosolyog – szerk.).
…nem is tudom mit merjek kérdezni ezzel kapcsolatban.
Napi szinten érdekel a politika, de nem a pártpolitika. Sokkal inkább az, hogy mi miért van, mi miért történi, minek mi a háttere, hogyan működik egy rendszer.
Mint a fejlesztésben…
Igen.
Gyerekként a csillagászat volt az álmod. Felnőttként van álmod?
De még mennyire. Ahogy a sportban is szeretek célba érni, a munkában is. A LAB/DA-val akkor érek célba, ha az ötletet, a végterméket nem a fióknak készítettük, hanem annak valós értéke is van. Azaz, használják, hogy annak haszna van.